Én nagyon sokat küzdöttem és küzdök, a mai napig azzal, hogy hogyan tartsam rendben a háztartásunkat. A gyerkőceim 30 perc alatt tökéletesen képesek felrúgni azt a rendet, ami nekem kb. fél délelőttömbe tellett, hogy felépítsek.
Egy-két tipp ami nekem bevált rendrakás témában:
- nyáron igyekszem sok időt a szabadban tölteni a gyerekekkel (Balaton mellett élünk, tehát evidens, hogy sokat strandolunk). Kert, strand, bicajozás...
- mindenki annyi játékot tesz a helyére ahány éves
- beállítjuk a csipogós órát: 10 percünk van, hogy rendet rakjunk, mert különben lejár az idő és... ez a visszaszámlálás különösen a nagyfiamat motiválja (a fiúk nagyon szeretik, ha megversenyeztetik őket)
- mindent egyből vissza a helyére: ez nagy önfegyelmet kíván, de megéri fejlődni ebben is
És ami eredetileg a blogbejegyzésem apropóját szolgáltatta: a fejünkben kell rendet tennünk először
Én is leültem ma, papírral és tollal és átgondoltam, hogy mit is gondolok a rendről:
- A rendtől elszürkül az ember kreativitása? Unalmassá teszi az életemet a rend, a rendszer?
- Miért tiltakozom a rend, a rendszer ellen az életemben? Túl sok negatív, megbélyegző mondatot hallottam gyerekkoromba ("Jaj, te milyen rendetlen vagy" és társai- hát igen)
- A rendrakásra úgy tekintek, mint ami egy időfaló, felesleges tevékenység? Eddig igen, de megrpóbálok ezen változtatni.
Ezeket mind-mind átgondoltam és elkezdtem megoldási stratégiákat keresni. Ez már egy igazi, kreatív kalanddá vált. Azonban minden új szokás kialakításához min. 21 napra van szükségünk, be kell gyakorolni...Írtam ezért egy checklistát, pontokba szedve... És jutalmakat is kigondolva önmagam számára. Mert abban nagyon hiszek, hogy mindennek a kulcsa a motiváció:)
Fejlődni pedig mindig izgalmas dolog:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Te mit gondolsz erről?